Paradox és ambivalencia

Itt Vásárhely felett...halászhatnának és száguldva keringhetnének egy óceán, vagy bár a Fekete-tenger végtelen égboltján és annak ragogyogó tükrében, és mégis, ők itt. Eltévedtek, eltévelyedettek? "Hidd el én nem tehetek róla, hogy itt rakott le az a nyomorult gólya"? vagy Jézushoz hasonlóan, megmenteni  jöttek minket? Hitchcock muvi lesz belőle? Szodoma és Gomora?
Reményt adnak, felkeltik bennem a szabadság élményét, amit a tenger látványa, érzete ad, nap és a víz, a tökéletes kombináció az élethez és a sirályok ezt jelzik, a reményt jelzik, hogy közeledik a szárazföld, vagy mi a szárazföldhöz, mint a Bibliában mikor a galamb visszatér az olafja levéllel Nóé bárkájára.

Evolúció

eszem a génkezelt, agyonfecskendezett görögdinnyémet (A FEHÉR MAGOK NEM LÁTSZODTAK, OTT, AKKOR) és azon gondolkozom, hogy az emberi evolúció elakadt, ott a barlangrajzok idején????

vadászunk (űzzük a vadat, az elérhetetlent....adrenalin, erő és energia), gyűjtögetünk (minden szart, hogy legyen), párosodunk és szaporodunk....ami megadatott az a lószarnak sem kell.

kikel egy-egy eltévedt Buddha, Jézus a dinoszaurusz tojásból és nézünk rá, hogy ez mi az áldás, ki hívta, kinek kell, minek kell?.... maradunk avval az öreg tudatlan tudatossággal...nekem például "az az alma" sem kellett volna :D.

Fél-elem

 nem félnék, ha nem félnél

mindenki másképp

van aki csapkodva csinálja végig,
van aki láthatatlanul;
van aki megy mindenen keresztül,
van aki mindig félre áll;
van aki mindig figyel az előtte álló útra,
van aki soha nem tekint maga elé;
van aki csak magára figyel,
van aki mindig másra,

s ezt mind egy szál bugyiban...

az uszodában :D

Hol vannak a válaszok?

ti is beleestek abba a hibába, hogy a válaszokat kívük keresitek? hogy mindig vannak emberek, akik tudnak és jobban tudják?

én jobb napjaimon meg vagyok győződve, hogy minden válasz ott van bennünk, bent kell keresni és megkerül. fontos meghallgatni, amit mások mondanak, de követni a tiédet kell, az vezet az igazi útra, az a te utad persze, ha  elég motivált vagy a saját utadat járni, ha nem akarsz megfelelni a világnak és nem kételkedsz magadban. 

hinni magunkban, képességeinkben egyik alap. egyszeri, megismételhetetelen lények vagyunk mindannyian. 
aknázzuk ki a bennünk élő energiát! :)

Hátizsák, csomag stb.

neked mekkora a csomagod? mi van benne, mit tanultál meg az első 2 év alatt? mit tanultál meg az első hét év alatt? mit tanultál meg az első 15 év és első 20 év alatt? megtanultál bízni önmagadban? megtanultál bízni másokban? milyen értékeket tanultál meg követni? milyen kapcsolatokat láttál magad körül? bizalom, szeretet, elfogadás, egymásra figyelés, kommunikáció? mindezeknek a fordítottja? üres halmaz?

na, ha már ilyen szépen felnőttél, akkor rendezzed őket, pakold ki és nézd meg, hogy mire van szükséged és mi az ami eldobandó?

de nem ilyen egyszerű az a kúrva rohadt hátizsák, nehéz és inkább le sem veszed, csak méssz előre hátha már odaérsz egyszer és akkor leteheted...de cipeled, súlyos, nyomja a hátadat, fáj mindenhol, csak kikapod, amire éppen szükség van, azt hiszed, hogy gyorsabban haladsz, ha nem állsz meg, nem turkálsz, nem nézel bele. sokáig nem látod, hogy pl.a harci sisakra nincs is szükséged, mert éppen nincs harc :))....lehet mire leveszed és elég bátor vagy, hogy rendbe tegyed, már gerincsérved van...és ez kell neked, hogy kinyíljon a szemed és megtanuld végre, hogy a TE zsákod és te rendezed, a te felelősséged, lehetőséged berendezni!

                                                   

Kapcsolatokról, önismeretről

ugye tele van az internet mindenféle önismereti, spirituális, kapcsolati okosságokkal és tanácsokkal, én szeretem, azokból is sokat tanulok....de vizet sem vihet a tapasztalatnak, amikor saját fájdalmad, szenvedésedet átélve megfoglamzódik, heuréka!, milyen egyszerű...vagy olyan, hogy rájöttem, hogy "tudom, amit eddig nem tudtam, hogy tudok".

hazugságsal tele a "világ" és mennyire jól megy a magunk irányába....amikor álcázzuk, magyarázzuk, nem akarjuk az igazságot, mert az ott és akkor "nehezebb".

mi volt a legnagyobb lecke számomra? amikor kíméltlenül szembesítettek a hibáimmal, amikor újra megkaptam, amit kaptam gyerekkoromban, hogy nem jó és nincs bocsánat, de már érettebb fejjel, úgy érzem sikerült/sikerül felhasználni a magam hasznára...a hibák elemzésén és kiküszöbölési szándékán kívül az a felismerés, hogy én is megtanultam éppen ennyire kegyetlen lenni a hozzám közel állókkal, kritikus, uralkodó, valahogy abban a beteg hitben, hogy vagy alul maradsz, vagy felülkerekedsz, magad alá gyúrva  a másikat.

hibák vannak, mindenkinek, de kérdés, hogy mire figyelünk, mit táplálunk, magunkban és a másikban, tulajdonságok, vagy érzések szintjén...ez a szeretet....kezdem lassan érteni, hogy mi az.

egészséges kapcsolat nincs alá és fölé rendelődve, csak akkor juthatsz a kapcsolati nirvánába, ha fel tudsz nézni a választottodra és viszont... hogyha őszinték vagytok magatokkal szemben, ha kölcsönös bizalom és hasonlók.......ja és mindenzt fenn kell tartani, mert a gyönyörű virágoskert nagyon hamar gazteleppé és kihalttá válik, ha nem vigyázunk rá....nagy szavak? üres szavak? meggyőződés hiányában tényleg azok.